"Gyufaszálként derékba tört bükkfák meredező csonkjai. Nedves hó alatt bókoló, roppanva törő fenyvesek. Taplóktól revesedő, cincérek lyuggatta törzsek. Amerre a szem ellát, kopasz, lombtalan fák nyár derekán, levelüket a gyapjaslepke hernyóinak milliárdjai rágták le.  Tűlevél nélküli barna foltok a fenyvesekben a föld alatt is terjedő gyökérrontó tapló alattomos támadásának, vagy a kéreg alatt munkálkodó szúbogarak felszaporodásának látható jelei."

Mindez rémületet kelthet a sajtó hasábjain, aggasztó az erdőt járó természetbarát számára. A szakember azonban tudja, a lombfogyasztó hernyó, a tapló, a szú, vagy a fákat kicsavaró szél is része az erdő életének. Az erdő a károsítókkal, a károkkal együtt létezik, évezredek, évmilliók óta mindig megújul, kiheverve a néha végzetesnek látszó pusztításokat is.

Az utóbbi évtizedekben egyre több szó esik az emberi tevékenységnek, a környezeti állapot romlásának erdőkre gyakorolt hatásáról. Nemzeteken és országokon átívelő hatásával a múlt század hetvenes éveitől kezdve a légszennyezést, majd a kilencvenes évektől a klímaváltozást emlegetik a mérsékelt övi erdők stabilitását leginkább fenyegető kiemelt veszélyként. Valóban, a légszennyezés Európában többfelé okozott erdőpusztulást, hazánkban azonban közvetlenül a légszennyezéshez köthető jelentősebb erdőkárokat eddig nem tapasztaltunk. A jelenségek megítélése viszont meglehetősen összetett, hiszen a légszennyezés, vagy a klíma-változás is általában fokozatosan fejti ki hatását. Az erdei ökoszisztéma a hatások összességére reagál, az egyes komponensek szerepének megítélése meglehetősen nehéz.

Veszélyben vannak-e erdeink?

Magyarországon európai összehasonlításban is alapos állapot-felvételi, divatosan „monitoring” rendszer működik már évtizedek óta. Ezen Erdővédelmi Mérő- és Megfigyelő Rendszeren belül helyet kap az átfogó, mintapontokon alapuló erdővédelmi hálózat, melynek vizsgálati helyein évente végzett felvételekkel értékelik az erdő állapotát, illetve annak változását, felhívva a figyelmet az esetlegesen kedvezőtlen tendenciákra. Ezen felül az erdőgazdálkodók az ún. erdővédelmi jelzőlapon szolgáltatott információi évente erdőrészlet mélységű adatokkal is szolgálnak a tényleges károkról, károsításokról, ami kiegészül az országot behálózó fénycsapdák megfigyeléseivel.

Az így összegyűjtött adatok jól jelzik az erdők állapotának változását, melynek alapján előre tervezhető az egyes károsítók ellen esetleg szükségessé váló védekezés. Az erdőt érő hatások és az erdő reagálásának pontosabb felderítésére intenzív megfigyelések folynak. A rendszer dinamikus; új károsítók megjelenése esetén, ki-emelt veszélyforrások azonosítása érdekében célvizsgálatok, kutatások egészítik ki a rutinszerű információgyűjtést.

Az Európában már közel 20 éve egységes módon végzett egészségi állapotfelvételek alapján a hazai erdők állapota kontinensünkön átlagosnak tekinthető. Szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mivel nálunk nincsenek megyényi kiterjedésű erdőtüzek, hegyoldalakat taroló széldöntések. Köszönhető ez részben a hazai termőhelyi adottságoknak, az elegyes lombos erdők dominanciájának, de köszönhető annak a tervezésen alapuló, nagy hagyományokkal rendelkező és gondosan ellenőrzött erdőgazdálkodásnak is, mely az erdővagyon megőrzését mindig is elsődlegesnek tartotta.

Kiemelten fontos a megelőzés, melyben a legjelentősebb feladat az erdőgazdálkodókra hárul. Ugyanis a termőhelynek megfelelő fafajokból álló, elegyes, a természetes folyamatokat közelítő módon kezelt erdők képesek leginkább ellenállni a károsításoknak, s leghamarabb megújulni a néha elkerülhetetlen károk után.