A fenntarthatóság követelményét szem előtt tartva az erdővel kapcsolatos szakmapolitikai elvárások Magyarországon jelenleg az Európai Unió Erdészeti Cselekvési Tervével és az európai erdők védelmének 2003-as bécsi miniszteri konferenciájának 1-es határozatával összhangban kidolgozott, a 1110/2004. (X. 27.) Korm. határozattal elfogadott Nemzeti Erdőprogramban kerültek megfogalmazásra.

 I. Az erdészeti politika nemzetközi környezete

Az erdő az emberi életre jelentős hatást gyakorol, mivel javai és szolgáltatásai - megújítható jellegüknél fogva - azon kevés természeti erőforrás közé tartoznak, amelyek fenntartható módon képesek alapvető szükségletek kielégítését biztosítani. Amennyiben e javak és szolgáltatások a fenntartható erdőgazdálkodás szabályainak megfelelően kerülnek igénybevételre, úgy természetbarát, előállítása során a legkisebb környezeti terhelést okozó termék állítható elő, mely bármely más helyettesítő termékhez képest jobban szolgálja a környezet védelmét, sőt egyes esetekben más káros folyamatok hatásainak részleges semlegesítésére is alkalmas.

E felismeréstől vezérelve az Európai Unió Erdészeti Stratégiája és Erdészeti Cselekvési Terve, az Európai Erdők Védelmének Miniszteri Konferenciái, valamint számos ENSZ és FAO rendezvény, határozat illetve megállapodás – melyek közül kiemelkedik a 2007. évi ENSZ Közgyűlésen elfogadott Joghatással Nem Rendelkező Általános Erdészeti Egyezmény – közös célul tűzte ki a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítását, amely olyan kiemelkedően fontos közérdekű célok megvalósítását szolgálja, mint a
- a klímaváltozás hatásainak mérséklése,
- a biológiai sokféleség védelme,
- a fa, mint megújuló nyersanyag, és energiaforrás biztosítása,
- a vidéki lakosság munka- és megélhetési lehetőségeinek javítása.
- a termőtalaj, a mezőgazdasági területek védelme,
- az ivóvízbázisok védelme,
- az ország lakossága testi-lelki felüdülésének biztosítása,
- az élet minőségének javítása.

A fenti feladatok azért valósíthatók meg az erdőgazdálkodás keretében, mert valamennyi erdő három, egymástól elválaszthatatlan alapfunkcióval rendelkezik, egyszerre tölt be környezeti, gazdasági és társadalmi szerepet. Ez az alaptézis magyar javaslat alapján került elfogadásra az 1972-es Buenos Aires-i Világkongresszuson és azóta a nemzetközi erdészeti politika alaptézisét képezi. A három funkció egymáshoz viszonyított relatív fontossága természetesen területenként változik, amelyek kiegyensúlyozott érvényesülését a fenntartható erdőgazdálkodás során kell biztosítani.

 II. Európai Erdők Védelmének Miniszteri Konferenciája

Európában azonban 1990-ben megkezdődött egy kormányzati szintű, az európai erdők védelmével foglalkozó folyamat, amely az Európai Erdők Védelme Miniszteri Konferenciái (MCPFE) során az elmúlt 18 évben az európai erdészet-politikai folyamatok meghatározó fórumává vált.. Az eddig megtartott 5 konferencia (Strasbourg 1990., Helsinki 1993., Lisszabon 1998., Bécs 2003.,  Varsó 2007.) alatt összesen 19 határozatot fogadtak el.

E határozatokban az aláíró tagországok önkéntes kötelezettség-vállalás mellett olyan célokat fogadtak el, amelyek teljes mértékben igazodnak a nemzetközi folyamatokhoz, kötelezettségekhez, és amelyek gyakorlatilag az európai erdészetpolitika alapját képezik.

A folyamatnak jelenleg 46 résztvevője van, köztük az összes EU tagállam és önálló jogi személyként maga az EU is. Magyarország e folyamatban a kezdetektől fogva részt vesz.

A miniszteri konferenciák során eddig elfogadott határozatok a fenntartható erdőgazdálkodással és az erdők védelmével kapcsolatban a legfontosabb kérdéseket, kihívásokat már nevesítették és azokkal kapcsolatban a 19 határozatban megfelelő iránymutatásokat adtak. Az MCPFE határozatok végrehajtásának legfontosabb nemzeti eszközei a nemzeti erdőprogramok, melyek ötvözik a globális és regionális célkitűzéseket és a nemzeti lehetőségek figyelembe vételével jelölik ki a megoldásokhoz vezető intézkedéseket. A nemzetközi erdészeti szervezetek, köztük a FAO is a nemzeti erdőprogramokat tekinti az erdészetpolitika meghatározó, az erdőt érintő szakpolitikai törekvések közös fórumának, integráló eszközének. Európában szinte minden országban van már elfogadott, vagy előkészítés alatt álló nemzeti erdőprogram.

 III. Hazai erdészetpolitika – Nemzeti Erdőprogram

A fenntarthatóság követelményét szem előtt tartva az erdővel kapcsolatos szakmapolitikai elvárások Magyarországon jelenleg az Európai Unió Erdészeti Cselekvési Tervével és az európai erdők védelmének 2003-as bécsi miniszteri konferenciájának 1-es határozatával összhangban kidolgozott, a 1110/2004. (X. 27.) Korm. határozattal elfogadott Nemzeti Erdőprogramban kerültek megfogalmazásra.

 Az egész világon, de talán leginkább az északi félteke mérsékelt övi részén az elmúlt évtizedekben az erdők társadalmi jelentősége nagymértékben megnőtt. Az erdők környezetvédelmi szerepe, anyagi és nem anyagi jellegű szolgáltatásai iránti igény miatt az erdőgazdálkodás megítélése egyre kritikusabbá vált annak ellenére, hogy a fejlett erdőgazdálkodással rendelkező országok - köztük Magyarország - szakemberei már a múlt század vége óta tudatosan a felsorolt társadalmi igények kielégítésére törekedtek.

A Nemzeti Erdőprogram több mint 3 évig tartó, az erdőhöz, az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó ágazatok és szakterületek képviselőinek bevonásával végzett szakmai munka és konzultációk eredményeként készült el. A program készítése során az erdőt érintő összes fontos uniós és hazai  környezet- és természetvédelmi cél és elvárás figyelembe vételre került (Vízkeret Irányelv, Biológiai Sokféleség Egyezmény, Éghajlat -Változási Keretegyezmény, stb.). A munkába közvetlenül bevont, ágazati szakértők véleményén túl a több fordulós szakági és társadalmi egyeztetések eredményei is beépítésre kerültek a Nemzeti Erdőprogram Kormány által elfogadott, végső változatába.

Mindezek alapján a Nemzeti Erdőprogram egy országosan egyeztetett, az ágazatok közötti tervezési folyamatok összehangolása eredményeként a szakmapolitikákat integráló, középtávú programként került elfogadásra.

 IV. A Nemzeti Erdőprogram célterületei

A Nemzeti Erdőprogram keretében, annak ágazatok közötti konszenzusát is tükrözve, 10 fejlesztési terület került meghatározásra, az alábbi feladatokkal:

1. Az állami erdőgazdálkodás fejlesztése
Olyan tulajdonosi, kezelői, intézményi szervezet kialakítása szükséges, amely hosszú távon biztosítja az állami erdővagyon megőrzését, gazdaságos hasznosítását, közcélú szolgáltatásainak elérését a lakosság számára.

2. A magán-erdőgazdálkodás fejlesztése
A magán-erdőgazdálkodás tőke- és eszközszegénységének csökkentése, a gazdálkodás feltételeinek javítása. A jelenleg még nem kezelt magánerdőkben az erdőgazdálkodási tevékenység beindítása. Az ország területének 9 %-át kitevő magánerdőkben a környezeti állapot, a foglalkoztatás jelentős javulását kell elérni.

3. Vidék- és területfejlesztés, erdőtelepítés, erdőszerkezet-átalakítás
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program egyértelműen deklarálja, hogy az erdőgazdálkodás, az erdők védelme a vidékfejlesztés szerves része, és ennek keretében a fenntartható erdőgazdálkodás támogatására, az erdők környezeti állapotának javítására jelentős forrásokat különítettek el.
Az agrárátalakulás során felszabaduló területek erdősítése kiemelt szerepet játszik a klímaváltozás hatásai elleni küzdelemben, növeli a nemzeti erdővagyont, munkalehetőséget teremt, és folyamatos foglalkoztatást biztosít.
Az erdőtelepítésekkel 1945-től napjainkra jelentős állami támogatással és szakmai munkával az ország erdősültségét sikerült a korábbi 11,8 %-ról 20,1 %-ra emelni, ami összességében 750 ezer hektáros erdőterület növekedést jelent.
Az erdőtelepítés folytatódik, és a Nemzeti Erdőtelepítési Program hosszú távú célként, mintegy 35-50 év során az ország erdősültségének jelenleg optimálisnak tartott 27%-ra történő növelését tűzte ki célul, amely további 680 000 ha új erdő telepítését jelenti.
Az erdők szerkezet-átalakítása (nem őshonos faállományok lecserélése a termőhelynek megfelelő őshonos faállományokra, a sarj eredetű erdők mag eredetűvé alakítása) során a biodiverzitást növeljük, mind a fajok, mind az erdőállományok szerkezete tekintetében és az ökológiai szempontból kívánatos, folyamatos erdőborítás biztosításához kerülünk közelebb.

4. Természetvédelem az erdőkben
A természeti értékek és területek védelmét, az erdők biológiai sokféleségének megőrzését nem lehet kizárólag védetté nyilvánított objektumokra (pl. fajokra, élőhelyekre, területekre) korlátozni, hanem az összes erdei ökoszisztéma természetközeli erdőgazdálkodási módszerekkel történő általános védelmét, kezelését kell megvalósítani.

5. Modern erdővédelem
Az új szemléletű erdővédelem elsősorban a károk megelőzését, a természetes folyamatok nagyobb mértékű érvényesülését, az erdők önszabályzó képességének fokozását állítja középpontba. Az elmúlt években az erdőtüzek hazánkban is jelentős károkat okoztak, amelyek elkerülése érdekében a megelőzést szolgáló intézkedéseket fokozni kell.
Az erdők vízgazdálkodásra gyakorolt pozitív hatásai: az ivóvízbázisok védelme, a csapadékvíz tárolása, a csapadék lefolyásának lassításával az árvízveszély csökkentése, a víztisztítás, vízminőség javítása az ország hegy- és dombvidéki területeinek erdeiben mindenütt tapasztalhatók. A vízgazdálkodási célú erdőtelepítési intézkedések között kiemelten szerepel a vízgyűjtők és a folyók árterületeinek erdősítése. Kiemelten fontos továbbá a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási módszerek alkalmazásának támogatása a vízerózió és az árvizek által veszélyeztetett területek vízgyűjtő területein.

6. A fenntartható vadgazdálkodás
A jövő vadgazdálkodását mindenek előtt a természetes populációkra kell alapozni, a zárttéri vadtartás csak kiegészítő szerepet tölthet be az eredményesebb vadásztatás érdekében.

7. Racionális fahasznosítás
Ökológiai és gazdasági szempontból is alapvető nemzetgazdasági érdekünk az újratermelhető, környezetbarát faanyag felhasználásának fokozása a nem megújítható nyersanyagok, a fosszilis tüzelőanyagok helyett.

8. Az erdészeti igazgatás feladatai
Az erdészeti igazgatás munkáját úgy kell fejleszteni, hogy az állami akarat érvényesítése során az adott pillanatban jelentkező társadalmi és szakmai elvárásokat is maximálisan figyelembe vegye.

9. Kutatás, oktatás és termelésfejlesztés
A kutatás és oktatás fejlesztése kihat a Program megfelelő tudományos megalapozására és a gyakorlati megvalósítás előfeltétele. A termelésfejlesztésre gyakorolt hatása miatt a kutatás és oktatás kiemelt a programon belül.

10. Ember-erdő viszonyának javítása érdekében hatékony kommunikáció az erdőről
Be kell mutatni a tartamos erdőgazdálkodás környezetbarát hatásait, az erdő szolgáltatásainak pozitív hozzájárulását a környezeti állapothoz és a társadalmi igények kielégítéséhez.

 V. A Nemzeti Erdőprogram megvalósítása

A Nemzeti Erdőprogramról szóló 1110/2004. (X. 27.) Korm. határozat 2. pontja alapján az erdőgazdálkodásért felelős miniszternek 2006. és 2015. között évente – az érintett miniszterekkel egyetértve – ki kell dolgoznia a Nemzeti Erdőprogram (NEP) megvalósításának éves tervét, majd értékelnie kell annak megvalósulását.

 VI. Kapcsolódó dokumentumok

- Nemzeti Erdőprogram a 2006-2015. közötti időszakra

- 1110/2004. (X. 27.) Korm. határozat a Nemzeti Erdőprogram 2006-2015. évi megvalósítási tervének elfogadásáról

- Nemzeti Erdőprogram - 2008. évi feladatterv

- Nemzeti Erdőprogram - 2008. évi végrehajtás, 2009. évi feladatterv - szöveges összefoglaló

       -- Nemzeti Erdőprogram - 2008. évi végrehajtás - részletes beszámoló

       -- Nemzeti Erdőprogram - 2009. évi feladatterv - részletes terv

- Nemzeti Erdőprogram - 2009. évi végrehajtás, 2010. évi feladatterv - szöveges összefoglaló

       -- Nemzeti Erdőprogram - 2009. évi végrehajtás - részletes beszámoló

       -- Nemzeti Erdőprogram - 2010. évi feladatterv - részletes terv

- Nemzeti Erdőprogram - 2010. évi végrehajtás - szöveges összefoglaló

       -- Nemzeti Erdőprogram - 2010. évi végrehajtás - részletes beszámoló

- Nemzeti Erdőprogram - 2011. évi végrehajtás - szöveges összefoglaló

       -- Nemzeti Erdőprogram - 2011. évi végrehajtás - részletes beszámoló